2011. szeptember 6.

Academic writing avagy a tudományos írásmód

Korábban megjelent Vigyázat (:) Plágium! című posztom kapcsán felmerült a kérdés, hogy azok a diákok, akik sem magyar szakon, sem szakdolgozati szemináriumon nem találkoztak még a hivatkozási formákkal, valószínűleg a tudományos írásmóddal is hadilábon állnak. Honnan kérhet segítséget egy mezei egyetemista? Hogyan írhatja meg kreatívan, és szakmailag is kielégítően első hivatalos publikációját? Ehhez szeretnék most segítséget nyújtani.


Az egyetemi tanulmányok során a diákok alapvetően nem lexikális tudásra tesznek szert, hanem egy olyan új kommunikációs stílust sajátítanak el, mely lehetővé teszik számukra gondolataik, kutatásaik magas színvonalú közvetítését. Legyen szó mérnökről, matematikusról, vagy jogászról a tudományos nyelvhasználat és írásmód elsajátítása alapvető követelmény. Főként az irodalom tanszékeken kerülnek meghirdetésre a tudományos írásmóddal kapcsolatos kurzusok, azonban sok helyen sem formális sem informális szervezet nem alakult a diákok ez irányú eligazítására.

A tudományos stílussal már a gimnáziumi tanulmányok alatt megismerkednek a tanulók a Magyar nyelv és kommunikáció tankönyvei hosszú fejezeteken keresztül ecsetelik a különböző tudományos és publicisztikai műfajok jellemzőit. A magyar nyelvtan érettségi tételei közt is megtalálható ez: A tudományos és publicisztikai stílus címmel. Röviden vegyük sorra ezek jellemzőit és a tudományos írás műfajait.

A tudományos stílus írott változatában szakszavak, szakkifejezések, idegen szavak, idézetek, saját belső terminológia, (szak)zsargon jelenléte a jellemző. Logikusan megszerkesztett, főként kijelentő mondatokból álló szövegek ezek, melyek szórendje áttekinthető. Műfajai szóban: tudományos előadás, vitavezetés, előadások. Írásban: esszé, monográfia, tanulmány, értekezés, szakvélemény, kritika, ismertetés, tankönyv. (lásd még itt és itt)

A disszertác

A disszertáció tagolása: Fedőlap - Tartalomjegyzék - Rövidítések jegyzéke - Bevezetés (irodalmi háttér) - Célkitűzések - Módszerek - Eredmények - Megbeszélés - Következtetések - Összefoglalás - Irodalomjegyzék - Saját publikációk jegyzéke (a disszertációhoz kapcsolódó és attól független közleményeket külön listában kell megadni) - Köszönetnyilvánítás. A tartalomjegyzéknek a fenti szerkezetet kell követnie.

A disszertáció formai előírásai

A disszertáció terjedelme: 70-150 A4-es oldal, 1.5-ös sortávolság. Betűtípus: Times New Roman, 12-es betűméret, sorkiegyenlítés. Margó: minden irányban 3 cm. A fedőlap kivételével minden oldalt meg kell számozni (oldalszám a lap alján, középen). Nyomtatás: lehetőleg lézernyomtatóval jó minőségű papírra, egyoldalasan. A megadott oldalszámba nem számítanak be a közlemények, amelyeknek eredeti különlenyomatát vagy jó minőségű fénymásolatát kell az értekezéshez csatolni.

Irodalomjegyzék, hivatkozások

Más szerzők műveire kétféle módon lehet hivatkozni:

a.) a számozott hivatkozásokat a szövegben való előfordulásuk sorrendjében kell felsorolni, a szövegben pedig arab számokkal (pl. 1-5 vagy 6,12) kell utalni a közlemények jegyzékére, vagy

b.) a hivatkozások az irodalomjegyzékben ABC sorrendben szerepelnek, a szövegben a szerző(k) nevével és az évszámmal (pl. Kovács és mtsai 1999, Kovács és Kiss 2005) történik utalás a közleményekre.

Valamennyi közleményt, amely a disszertációban szerepel, fel kell tüntetni az irodalomjegyzékben, és az irodalomjegyzékben felsorolt összes közleményre hivatkozni kell a disszertációban. Az irodalomjegyzékben a közlemények valamennyi szerzőjét fel kell tüntetni.

Ábrák, táblázatok

Az ábrákat és a táblázatokat felirattal, illetve olyan magyarázó szöveggel kell ellátni, amely önmagában is érthető. Ezt a táblázat fölött, illetve az ábra alatt kell elhelyezni. Az ábrákat és a táblázatokat külön-külön, de folyamatosan kell számozni és rájuk a szövegben hivatkozni. Folyóiratból, könyvből átvett ábra/táblázat esetén az idézésnél leírtak szerint kell a forrásra hivatkozni.

Tanulmány

A tanulmány részproblémákat elemző, összefüggéseket feltáró szakmunka, értekezés, dolgozat. A rendszeres és szervezett tudományos élet egyik legrégibb műfaja. Gyakori tanulmányforma a szépirodalmi vagy tudományos munkákat kísérő előszó és utószó, s a nagyobb szabású tudományos munka előkészítését szolgáló előtanulmány is. Népszerű volt a hellenizmus kulturális központjaiban; az európai középkorban traktátusnak nevezték, s számos tanulmány született a reneszánsz és a felvilágosodás korában is. Jelentősége napjainkban is egyetemleges.

Vitairat

A vitairat publicisztikai műfaj, írásos állásfoglalás tudományos, vallási, politikai, társadalmi kérdésekben egyaránt. Megjelenési formáját tekintve lehet az időszaki sajtóban közölt glossza, cikk, tanulmány vagy önállóan publikált röpirat. Jelentős vitairatok születtek pl. a reformáció

Kritika

Görög – latin eredetű szó. Jelentése tudományos bírálat, bíráló értékelés, elemzés; vagy művészi, irodalmi műbírálat, valamely mű írásbeli megvitatása.

Esszé

Francia – angol eredetű szó. Irodalmi vagy művészeti tárgyról szóló, egyéni hangvételű művészien megírt tanulmány.

A továbbiakban ajánlok pár szakirodalmat, gyakorló könyvet, melyek a kezdő és a profi íróknak is segítségére lehet.

Baintner Károly: Hogyan írjunk tudományos közleményeket? Bp., 1982. A formai követelmények tisztázása mellett a hivatkozási formákat is sorra veszi.

Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz, Bp., 2000. A cím önmagáért beszél, a hallgatók egyik „bibliája”. Nem csupán szakdolgozat írásakor, hanem beadandók, szemináriumi dolgozatok írásában is nagy segítség.

Fish, Stanley: „Bizonyítás vagy megyőzés: a kritikai tevékenység két modellje”, in. Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei III. Jelenkor, Pécs, 1997, 5-27. o. A kritika műfajába nyújt betekintést és ad hasznos tanácsokat.

Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve, Osiris, Bp., 1997. Az alapvető hivatkozási formákat veszi részletesen sorra. Bővebb és részletesebb Eco könyvénél.

L. Aczél Petra: Retorika – a szóból épült gondolat, Krónika Nóva Kiadó, Bp., 2001. A nyelvtani alakzatok és stílusok ismertetésével ad eszközt az írók számára, ahogy a következő mű is: Szabó-Szörényi (szerk.): Kis magyar retorika, Tankönyvkiadó, Bp., 1988.

Ne feledkezzünk meg az idegen nyelvi lektorátusok hallgatóiról, az angol nyelven publikálókról. Két könyvet ajánlok az ő számukra: Leki Ilona: Academic writing : Exploring processes and strategies. Cambridge Univ. Pr., 1999 valamint uő: Academic writing : Techniques and tasks. New York, St. Martin Pr., 1989.

Azoknak akik gyakorolni szeretnének ajánlom Blaskó Ágnes – Hamp Gábor: Írás 1.0. Typotex Kft, 2007. valamint Margitay Tihamér: Az érvelés mestersége. Typotex Kft, 2007. könyveket. Az első megvilágítja, hogy milyen is a jó szöveg, s hogyan épül fel. Rengeteg részfeladat megoldásán keresztül gyakorlat szerezhető az összetett, jó szerkezetű szöveg kialakításában. Utóbbi pedig az érvelés technikáit gyakoroltatja. A tapasztaltabb íróknak is hasznos olvasmány lehet Fritz Gesing: Kreatív írás című munkája, mely technikákat, tippeket tartalmaz az íráshoz, publikáláshoz.

Bízom benne, hogy az elmúlt heti posztomat kiegészítve sikerült segítséget nyújtanom a tudományos íráshoz, a plagizálás elkerüléséhez és a sikeres publikáláshoz.

Nincsenek megjegyzések: