Előző posztunkban vetettünk egy pillantást a közelmúltra, most pedig áttekintjük hogy a közeli jövőben mit várhatunk. Már napjainkban is elindultak azok a kísérletek melyek megpróbálják emészthetővé és kezelhetővé tenni a minket elárasztó információkat és ezek alapján próbáljuk megtippelni mit hozhat az előttünk álló évtized.
Adatújságírás, civil hackkerek, egyezkedés
Életünk minden területén megjelentek az adatok és szerencsére mi a Föld azon féltekén élünk ahol demokrácia van. A demokratikus társadalmak pedig alapjognak tekintik hogy állampolgáraik információhoz juthassanak államuk működéséről. Habár lassan mozdulnak az államok, azért egyre több adatot tesznek publikussá a neten a GDP alakulásától kezdve a meteorológiai adatokon keresztül a fogyasztói kosáron át egyre több statisztika válik hivatalossá. De nem csak a kormányok, hanem az állampolgárok is adatokat közölnek magukról, illetve gyűjtenek adatokat az őket érdeklő témákkal kapcsolatban. Erre az újságírás is reagált és kialakulóban van az ún. adatújságírás, ami lehet hogy nem is igényel jelzőt, szimplán újságírás lesz a jövőben, mivel az előző posztunkban is említettük hogy a technikai tudás elsajátítása egyre egyszerűbb, így az áttérés is egyre könnyebb lesz. Habár a szerencsésebb történelmi hátterű országokban már megkezdődött a sajtó átalakulása (NY Times API és a The Guardian Data Store ennek a zászlóshajója, de már Németországban is megjelentek az első fecskék, Franciaországban pedig hamarosan meg fog jeleni az első API), felénk még nem sikerült hallatni magáról ennek az irányzatnak. Sajnos kicsi piac vagyunk, pedig a fiatal demokráciák elemi érdeke hogy polgáraik elsajátítsák az aktív viselkedést és érezzék hogy a sajtó továbbra is a negyedik hatalmi ág szerepében ellenőrzi a hatalmat és elemzi a mindennapok történéseit.
Az új webes platformok nem csak arra jók hogy a polgárok ellenőrizhessék mi történik körülöttük, hanem arra is hogy aktívan bekapcsolódjanak. Így valószínűleg a Code for America példájára el fognak terjedni a különböző civil kezdeményezések amik a publikus adatokon építenek alkalmazásokat melyek ténylegesen érintik mindennapi életünket, legyen szó akár a helyi ügyintézés monitorozásáról, az állami költségvetés ellenőrzéséről vagy az idősek ellátásának megszervezéséről.
Hazánkban is megtapasztalhattuk hogy habár képviseleti demokráciában élünk, néha elkerülhetetlen népszavazást tartani egy-egy ügyben. Nem is beszélve a rendszeres képviselő és önkormányzati választásokról. Állandó vita tárgya hogy milyen irányban érdemes elmozdulni, jobb a részvételi demokrácia irányába elindulni vagy maradjunk a képviseleti rendszernél. Persze a gyakorlatban mindenhol a képviseleti rendszer működik, még a gyakori voksolásairól elhíresült Svájcban is vannak azért képviselők. Azonban a technika elvileg adott lenne arra hogy akár minden reggel gépünk elé ülve szavazzunk a minket érintő kérdésekben. A demokrácia nem olcsó (viszont remélem sokan értenek egyet velem abban hogy jó dolog), a szavazás minnél hatékonyabb és gyorsabb lebonyolítása elemi érdekünk, így a jövőben nagyobb intenzitással fognak a kutatók az ún. szavazási technológiákkal foglalkozni (érdemes egy pillantást vetni a Caltech/MIT Voting Technology Project honlapjára hogy képet kapjunk arról milyen komplex dolog is ez, az interakciódizájntól kezdve a számítógép biztonságig bezárólag nagyon sok szakember közös munkáját kívánja meg ám!).
Egyre nagyobb hangsúlyt kap az ún agreement technology azaz a megegyezés elektronikus "elősegítése". Életünket meghatározza a megegyezés szükségszerűsége. Demokratikus döntéseink, bírósági ítéletek, kereskedelmi kontraktusok, viták rendezése hogy csak pár példát említsünk, mind a megegyezés függvénye. Hogy milyen előfeltevéseken alapulnak ezek, milyen információval kell rendelkezni a feleknek hogy ésszerű és átgondolt döntést tudjanak hozni, az egyáltalán nem elhanyagolható dolog. Bizonyára sokan hallottak már arról miképp segítette a játékelmélet a brit mobilhálózati koncessziók értékesítésénél busás haszonhoz az államot, de ez csak egy példa. Nem csak az aukciók levezényléséről szól ez. A dinamikus episztemikus logika és a Parikh által elindított társadalmi procedurák (social software) vizsgálata formális eszközökkel tanulmányozza ezeket a folyamatokat. Ha sikerül feltérképeznünk milyen episztemikus folyamatok zajlanak le a társas világban, akkor olyan eszközt kapunk mely segít hatékonyabbá tenni az egyeztetések világát. Ha sikerül feltárni pl. hogy milyen stratégiákkal tudjuk ellensúlyozni az információs asszimmetriákat, akkor hatékonyan léphetünk fel annak érdekében hogy mindkét fél átgondolt döntést hozhasson. Az elmúlt évtizedben nagyon sok előremutató dolog történt ezen a területen és már a gyakorlati megvalósítás terén és történtek lépések. A következő évtizedben valószínűleg átszivárognak részeredmények a gyakorlatba is, ha nem is várható még áttörés, mindenképpen nagy dolgok fognak történni.
A technika háttérbe vonul
A felhő megjelent és lassan tömegtermékké vált. Már nem ritka hogy akár egy egyetemi kurzushoz szükséges Google App Engine vagy Amazon hozzáférés. A noSQL mozgalom is elindult és a mapreduce-t már a hazai sajtóban is olvastam (sajnos nagyon gyatra magyarázattal). Az átlagember számára nem is az a fontos hogy most egy BigTable van a háttérben, vagy egy Hadoop, hanem hogy mennyire használható az amit "kézhez kap". A CouchDB talán a legjobb példa erre. A felhasználó talán sejti hogy egy adatbázis van a háttérben amikor egy alkalmazást használ. A webprogramozó már tudja hogy egy adatbázissal kommunikál, de mindezt a megszokott JS nyelven teheti, nem kell sokat tudnia magáról a technológiai háttérről. Az adatbázis kezelője pedig lehet hogy nem is ismeri a js-t hanem egy számára kedves nyelven keresztül kommunikál az adatbázissal. Az én tippem az hogy ez a jövő. Absztrakció minden szinten, egyre durvábban. Az API-k tkp. egy kaput nyitnak a kommunikációnak, gyanítom hogy ennél egy lépéssel tovább megyünk és a P kikopik, simán application interface-ek lesznek a jövőben.
Viselkedéselemzés és szentimentalizmus
Figyelni fognak bennünket, mégpedig egyre jobban. Megpróbálnak minket befolyásolni, egyre kifinomultabb módszerekkel. Az előző posztban említettem hogy új tudományterületek alakultak ki a közelmúltban, ezek eredményei pedig lehetővé teszik hogy digitális életünk nyomait mind jobban elemezhessék. Az elemzés pedig nem csak a múlttal foglalkozik. Ha valaki tudja mit szeretünk vásárolni, mit olvasunk előszeretettel, hány barátunk van, kinek a szavára adunk, kivel van sok közös fotónk stb., akkor szeretné tudni hogy mire fogjuk költeni pénzünket legközelebb és szeretné elérni hogy az ő termékét/szolgáltatását válasszuk.
Napjainkban az ún sentiment analysis nagyon divatos, hiszen ha sikerült verbális megnyilatkozásaink érzelmi viszonyát azonosítani egy termékkel kapcsolatban, az felbecsülhetetlen ada lehet egy cég számára. Ez alapján nem csak azt lehet megtervezni hogy milyen területeken kell egy cég arculatán finomítani, hanem hogy preferenciáink alapján milyen más termékeket érdemes ajánlani. De egy lépéssel tovább is mehetünk. Megkereshetjük kik befolyásolják egy egy csoport preferenciáit. Ha pl. az amatőr fotósok körében találunk olyanokat akik nem szeretik X márka gépeit de sikerül őt meggyőzni, akkor valószínűleg a csoportból sokan fogják követni. Ez pedig nincs is olyan messze, lassan tömegtermékké válik az ilyen elemzés és nincs messze az idő amikor pár euróért egy kisváros mézeskalács preferenciáit elemzik nekünk, megkereshetjük hogy kit érdemes meghívni egy ingyen kalácsra és várni hogy elterjedjen a hír...
Beszélgetés mint interakció
A legtermészetesebb interakció számunkra a beszélgetés legyen szó emberről vagy gépről ez van az ösztöneinkben. Mielőtt legyintene az olvasó gondolkozzon el egy kicsit. Az ablakkezelők, érintőképernyők világában még mindig nem terjedt el a hangvezérlés ez igaz, de kell-e hang a beszélgetéshez? A chaten gépelünk, twitter üzeneteket írunk, státuszunkat frissítjük a közösségi szájtokon. A legegyszerűbb, megszokott dolgokat megtaláljuk gyorsan az alkalmazásokban, ám nagyon könnyen elveszünk a párbeszédablakokban és a menükben ha valami olyat csinálunk ami nem mindennapos. Ezzel szemben a parancssor még mindig él és virul, mivel annak aki ismeri a nyelvét ez a leggyorsabb és leghatékonyabb interakció a géppel (további információt Nyelvészet és interakciódizájn I és II posztjainkban találhat a kedves olvasó).
Itt nem ismételném meg a fent ajánlott posztot, csupán kiemelném hogy a Mozilla Labs Ubiquity projektje egy kísérlet arra hogy a különböző netes alkalmazásokat egy természetes nyelvi parancssorral összekapcsolódhassanak a felhasználó számára. Amennyire esetlennek tűnik ez a kis kiegészítő annyira fantasztikus! A minimalista program alapján készített nyelvi elemző forradalmasítja a lokalizációt, a parancsok készítése közelebb hoz minket a természetes nyelvi kommunikációhoz. A legötletesebb Ubiquity projekt a Freebase szemantikus adatbázist használja parancsok írásához, illetve kiegészítéséhez (amolyan autocomplete funkció), de a legjobb ha az olvasó pihenésképpen végignézi ezt a rövid videót.
Freebase + Ubiquity from spencer cooly on Vimeo.
És hogy miért olyan fontos ez? Mert ha tökéletesíteni tudjuk az ilyen interakciót, akkor egy sokkal emberközelibb, használhatóbb internetet kapunk. De beszéljen helyettem Aza Raskin (a videó hosszú, de a lényeg az elején van :D):
Hogy ennek mi értelme lehet, a legegyszerűbb talán a kereséssel érzékeltetni. Hogyan keresünk ma? Kulcsszavakkal. Megtaláljuk amit akarunk? Nem mindig. Használjuk a különböző opciókat amiket a keresők ajánlanak? Kevesen és kevésszer. Egy ubiquity típusú interfész teszi azonban a felhasználó számára a szemantikus webet és természetesebbé a keresés folyamatát. Nem véletlenül keltette fel a kutatók, fejlesztők és dizájnerek érdeklődését ez a terület, ha bővebben érdekli az olvasót ez az irányzat, ajánlom figyelmébe a Kereső Világon megjelent Keresés természetes nyelven című vendégposztunkat.
Sokan szkeptikusak azonban a nyelvi interfészekkel szemben. Hiszen a beszéd alapú vezérlés nem tud elterjedni, gépelni nem szeretünk és itt az érintőképernyő meg a gesztikulálós interakció (gestural interfaces). Nos, van olyan hogy vizuális nyelv, és a kognitív nyelvészet eredményeit jobb helyeken eddig is alkalmazták a felhasználói felületek tervezésében, hiszen előszeretettel élünk a térbeli metaforákkal gondolkodásunk során. De van ennél tovább is. Az ún diagrammatikus logikai érvelésnek nagy hagyományai vannak. A Venn-diagrammak már régóta használatban vannak, hiszen halmazelméletet és halmazelméleti szemantikát a legjobban ezekkel lehet szemléltetni. Ugyanígy szoktak értékelési fákat rajzolgatni. Barwise és Erchemendy Language, Proof and Logic könyve és a kapcsolódó szoftvercsomag talán a legismertebb példája a didaktikai célú diagrammatikus logikának. Persze nem tekinthető a diagrammatikus érvelés klasszikus logikának, azonban az érvelés vizualizációja a kognitívtudósok és mesterséges intelligencia kutatók számára is érdekessé vált. "Belső logikánk", azaz az ahogy döntéseinket meghozzuk erősen korlátozott a kontextus által, pl. a modus ponens alkalmazása a legtöbb ember számára nem okoz gondot ha egy élethelyzetről van szó, de egy absztrak problémára már csak kevesn alkalmazzák sikerrel. Az ilyen kvázi-logikai érvelés vizualizációja segíthet átültetni a nyelvi interfészt képibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése